Hol volt, hol nem volt, élt egyszer a falu végén, ahol már a kurta farkú malac sem túrt, az Egyszeri Ember. Az Egyszeri Ember lustálkodott volt, alig-alig kelt ki az ágyból, míg mások serénykedtek, ő csak heverészett és pöfékelt, mert úgy gondolta, a Nap nélküle is felkel, a tyúk nélküle is megtojik, és hát az alma meg a többi gyümölcs sem kéri az ő segítségét, hogy megérjenek. Így ment ez hosszú-hosszú ideig, ameddig csak volt még mit ennie, ameddig csak a tyúk talált valami kapirgálni valót az udvarban, s míg a fák le nem roskadtak a sok rohadó gyümölcs terhe alatt. Egy napon aztán az Egyszeri Ember kertjéből elmenekült az utolsó tojó is, a fák kiszáradtak és megjött a tél. Az Egyszeri Embernek pedig hiába tétlenkedett és pöfékelt naphosszat, végül mégiscsak éhen halt.

Az energiahatékonyság már ma is a klímaváltozással, a természetes források védelmével és a megfizethető hőés energiaellátással foglalkozó viták középpontjában áll. Jövőnk ugyanis döntő mértékben fog függeni a rendelkezésre álló energiaforrásokkal való bánásmódtól.

nő a CO2 koncentráció a légkörben a fosszilis energiahordozók elégetése miatt, általános hőmérséklet-emelkedés, tengerszint-emelkedés, természeti katasztrófák, fajok kihalása, a CO2-emisszió további növekedése várható a következő évtizedekben. Ma kb. egyharmadával nagyobb a CO2 részaránya a légkörben, mint 200 évvel ezelőtt, az ipari forradalom előtt. 1975 és 2000 között 45%-ot emelkedett a világon a CO2-emisszió. Ennek oka a fosszilis energiahordozók - szén és kőolaj - használatában rejlik. Elégésükkor CO2 szabadul fel, ami nem kapcsolódik bele a természetes CO2-körforgásba, és így a légkör CO2-tartalma mindig növekszik. Minél több CO2 van a levegőben, annál kevesebbet tud visszasugározni a Föld a beeső napenergiából a világűrbe és annál melegebb lesz a klíma.